fuggetlenszinhaz

Nézői vélemények

Nem rég volt szerencsénk látni Pintér Béla által írt és rendezett Parasztopera c. darabot.
A darab főleg a falusi embereket érintő sztereotípiákkal dolgozik: ivászat, régies nyelvezet, autentikus népdalokban fejezi ki magát mindenki… szóval a szokásos.
A történet rendkívül egyszerű (vagy csak annak látszik). Két fiatal rettentően szerelmes egymásba, és ezért (meg mert a lány terhes) össze fognak házasodni. A lány városi, de igyekszik beilleszkedni a férje környezetébe (próbálkozik a pösti), persze a szülei nem örülnek ennek a házasságnak (pontosabban az anyja nem, az apja meg papucs), mert nem szeretnének a lányuknak ilyen életet. A férj falun éldegél a családjával, akik nagyon szeretik az arát (amikor csöndben van), és annak családját. Van még egy örökbefogadott lány is a férj oldaláról, aki szerelmes a bátyjába (csak mostoha), és annyira nem örül a házasságnak. Meg annak sem, hogy az apja eladta két hold szőlőért egy alkoholistának. Szóval ez a kis vidám csipet csapat nekifog, hogy összeadja a fiatalokat. Ennyit a nyitóképről meg a sztoriról röviden, többet nem érdemes elmondani, mert csak lelőnénk a poénokat (mintha nem lenne benne elég).

Magáról a darabról:

Sztereotípiák:

A darabban rengeteg sztereotípia jelenik meg. Mint a falusiakat, mint a nagyvárosiakat érintő képek. A falusiak népviseletben népdalokat énekelve éldegélnek az állataik között. A városiak zakóban meg párducmintás feszülős ruhában feszítenek, és közben igyekszenek udvariasan úgy viselkedni mintha ők is falusiak lennének (hogy ne tűnjenek ki annyira).
A darab ezeket a sztereotípiákat nagyon könnyed humorral teljesen kifordítja, így nem lesz sértő senkire nézve (viszont annál viccesebb lesz mindenkinek). A két kultúra találkozásánál elhangzó kedves és udvarias (és jól időzített bazdmegekkel megtűzdelt) párbeszédektől mindenki könnyesre nevette magát. Elsőként a falu, majd az egész társadalom kritikája jelenik, meg, majd a darab ennél is tovább mutat. Bár a darab több társadalmi réteget is kritizál, valahogy mégsem sért senkit. Az egyik az, hogy az egész teljesen nonszensz, a másik, hogy minden karakterben van valami, ami miatt szerethető (igen még a vasutasban is).

A szöveg (ének):

Mint a darab címéből sejteni lehet, ez egy opera (tehát énekelnek benne). A dalok hangulata remekül el volt találva (Itt külön dicséret a zenészeknek a remek játékért), de ez egy operánál el is várandó, bár színpadon végig énekelni egy teljes estét – prózai színészek számára – nem könnyű feladat. Ami viszont igazán fontos az maga a szöveg. A „parasztias fogalmazás” mellett végig ott volt egy nagyon pontos és finom komponálás. Az ember azt érezte, hogy a színészek tényleg spontán szövegeket mondanak mégis minden „rím hiba” is a helyén volt. A mondanivaló nagyon szépen átjött mindig (mondjuk elég lényegre törő volt). Azt kell, mondjam, hogy a szöveg nagyon szépen fenntartja az érdeklődést, és a néző figyelmét végig magára vonja.

A színészekről:

A színészi játék is nagyon szép volt. Nagyon jól kihasználták a szövegből adódott lehetőségeket. A vőlegény - Pintér Béla (mindenes)- és leendő felesége - Nagy-Abonyi Sarolta (én ezt a párosítást láttam) - nyitó párbeszéde már annyira berántja a nézőt, hogy utána minden apró hatása a darabnak remekül működik. A történet során egyensúlyban voltak a szerepek, nem is lehetett, külön kiemelni egy főszereplőt. Így minden felmerülő probléma egyenlő figyelmet kap és a színdarab ad lehetőséget a nézőnek arra, hogy saját maga gondolja át és ítélkezzen egy-egy problémán (persze csak a nézőtéren és magában.)

A történet:

A történet a maga egyszerű kezdéséből rengeteg csavaron keresztül olyan izgalmas és feszes sztorit hoz össze, amelynek a végén az ember meglepődik, hogy „máris vége?”. Én is elnéztem volna még egy darabig. Bár először féltem attól, hogy lapos lesz, de az állomásfőnök - Thuróczy Szabolcs – remek berobbanása következtében beindult az események lavinája.

ÉS ELÉRKEZETT AZ A PILLANAT, HOGY NEM TUDUNK ANÉLKÜL ÍRNI, HOGY EL NE ÁRULJUNK RÉSZELTEKET. SZÓVAL, AKI NEM LÁTTA MÉG A DARABOT AZ NÉZZE MEG ÉS UTÁNA FOLYTASSA AZ OLVASÁST.

Ami szúrta a szemünket:

A parasztgazda miért adja el két hold szőlőért a nevelt lányát, hiszen nagyon sok hektár van már így is a tulajdonában?

A másik az állomásfőnök és a cowboy személye. Amíg nem jelennek meg együtt a színpadon olyan érzése van az embernek, mintha a kettő figura ugyanaz a személy lenne. Én személy szerint először azt hittem, hogy ugyan az a színész.

Ettől függetlenül egy nagyon jó darabnak tartjuk, és erősen gondolkodunk az újranézésén. Minden korosztály számára élvezhető, és mivel humor és dráma is megjelenik benne, az eltérő műfajok kedvelőinek is ajánlhatjuk.